Az asztalomnál ülök, mint rendesen, mikor egy felhasználó telefonál.

- Hello, számítógépterem, Simon vagyok, mit segíthetek? - mondom.

- Nem tudok bejelentkezni! - nyögi kétségbeesetten egy felhasználó.

- Mi is a loginneve, kérem? - kérdem tőle.

Megadja.

- Nem gond, mindjárt megnézem! Semmi baj, csak egy rosszul megírt login fájl. Már meg is csináltam, akár már be is léphet!

- Jé, köszönöm!

- Semmi gond, mihamarabbi viszonthallásra!

MI EZ??? kérdezhetik maguktól. Talán a pokoli operátor megtért? Megőrült? Netán szerelmes? Nem, nem. Egyik sem. A pokoli operátor tevékenységét naplófájlba irányítják. És ha már ez történik, akkor én is be vagyok poloskázva. Tehát, amíg meg nem találom a bogarat, addig kedves vagyok. Nem tart sokáig. Ezt én mondom...

Aha! Egyet találtam a telefonkagylóban. Alapvető. De tudom, hogy a főnök egy trükkös fazon, ezért tovább keresek. Igen! Egy a telefon alján, és egy a billentyűzeten. Ideje egy kis kávéfröcskölésnek. Elég nagy adagnak kell lennie, ezért az egész kávés edényt idehozom, és egy szemtanúra várok. A rendszergazda jön be.

- Hol van a nyomtatásom? - kérdi savanyúan.

Biztos mérges, hogy még nem kompromittáltam magam. Oké, bűnös azonosítva. Mint azt a pokoli operátor (azaz én) kimondja, ,,nincs a világon akkora probléma, amit ne lehetne megoldani egy felhasználó kiölésével, a fájljaik letörlésével, loginjuk megszüntetésével, valamint a VALÓDI keresetük adóhatósághoz való bejelentésével.''

Kihúzom a nyomtatását a kávé alól, ahová tettem, és naná, hogy a kávé végigfröccsen a telefonon és a billentyűzeten, amik valahogy egymásra keveredtek.

- Hoppacsek...- mondom, rémülettel arcomon. Az arca elárulja, hogy okfejtésem helytálló volt.

- Ne hidd, hogy ezzel megúsztad! - röffen rám, és elrobog.

Átkapcsolok a hálózati figyelőre, és nézem, hogy mi jön ki az ürge PC-jéből. Aha! Egy kis feljegyzés arról, hogy engem felfüggesszenek épp igyekszik a diri lézerprinterére. Teszek egy-két változtatást bele, majd engedem tovább. Gyorsan még elindítom egyik kis programkámat, amire a nagy gép összepiszkítja magát.

Később, miközben a rendszer bootol, letörlöm azt a csúnya kis naplófájlt. Ezután átmegyek a kommunikációs részlegbe, és rákapcsolódom a főnök irodájában lévő RS232-es csatimra. Csodálatos, hogy milyen könnyen le lehet hallgatni embereket, ha már egyszer adatkábel megy be az irodájukba...

Igazgató: Biztos benne?

Rendszergazda: PERSZE!''

I: Nem akarja meggondolni magát?

R: SOHA!

I: Rendben, akkor faxolom a személyügyiseknek...

R: CSODÁLATOS!!!

Két perc múlva a rendszergazda begörög hozzám, mosolyogva.

- Hát, azt hiszem hiányozni fogsz nekünk, Simon...- mondja, eltelve magától.

- Ó! - mondom neki, édesen, csöpögve a kedvességtől - És hová megy?

- Nem Simon - vigyorogja az arcomba - TE fogsz elmenni!

- ELŐLÉPTETÉS! - kiáltok fel - Végre megírta azt a levelet a főnöknek, amiben talpnyaló vén banditának hívja, és hogy kilép a cégtől?

- Nem...

- Biztos benne? Pedig sokkal jobban hangzik, mint az, amit a kirúgásomról írt...

- T...- kerekednek el a szemei.

Mintha egy fókát csapkodnék halálra egy fürdőkefével. Odarohan, hogy leállítsa a faxot, de mivel most rúgták ki,

>clicky clicky<

a kártyája nem működik többé. Amatőrök...

A telefon csöng. Ugyanaz a fickó, aki az előbb.

- Most már be tudok jelentkezni, de kifogytam a helyből.

- Egy pill, mindjárt megnézem!

>clicccky<

rm -r * ....