Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennék ugye a pokoli operátor, ezért azt hiszem, igazán kellemes a helyzetem. A szalagos egységet a /dev/null-ba irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul még gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet.

Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.

- Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer? - kérdi.

- Talán...- gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást - ,,az órajel lehet a bűnös''.

- Ó! - (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak) - Nem tudja, mikorra fog rendbejönni?

- Rendbe??? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző! Lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!

- De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!

- (Naná, mindegyik ezt mondja.) Tudod mit? Mondogasd csak magadnak! Ezzel lerakom.

Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan...A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ő lesz, érzem. Tisztára kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangom.

- Igen? Beszerzési osztály...

- Ó, bocsi, mellé ment.

- IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a loginnevedet!

Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül. Fogadni mernék, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a loginnevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.

- Igen? - mondja a nő.

- Hali! Az Operátor vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?

- Hááát, nem is tudooom...

- Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!

- Um. Oké.

- Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod...

Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján.

- Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet!

Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni. Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!

Egy másik felhasználó.

- Több helyre van szükségem! - kezdi.

- Igen? Költözz az Alföldre!

- Nem, nem! A gépen mondom, te bolond!

Bolond?!?...ÓÓÓ!

- Ó, nagyon sajnálom! - mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a show-jaiban. - Félreértettem. Mit is mondtál?

Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.

- Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen. *Kéérem!*

- Ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!

Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót.

- Meg is van. Most már rengeteg helyed van.

- Mennyi?

Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap!

Ismét Rózsa Gyuri stílus.

- Hadd lám csak! Van 4 megád!

- Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi! - mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.

- Nem, nem! - szakítom félbe negédesen - Összesen 4 mega!

- Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?

Nem is mondok semmit...Majd eszébe jut.

- ,,AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!''

Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos!